Kettős Szentkereszty Stephanie-jubileum Kézdivásárhelyen
Báró Zágoni Szentkereszty Stefánia Klára Mária, a székelyföldi Zágon híres bárói családjának a sarja, festőművész, intézményalapító, alapítványi hölgy, a közjó szolgálatában álló élete és a közjó érdekében kifejtett tevékenysége révén a Székelyek nagyasszonya, Háromszék nagyasszonya címet kiérdemlő történelmi személyiség 1842. február 5-én született Kolozsváron és 1906. május 26-án hunyt el Budapesten. Az ő nevéhez fűződik Háromszék vármegye, egyben Kézdivásárhely első szociális, egészségügyi intézményrendszerének a megalapítása. A nők és a szegények mentoraként, több alapítvány, intézmény megálmodójaként és létrehozójaként vonult be a történelembe. Az általa alapított Háromszék Vármegyei Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet 150 évvel ezelőtt, 1873. október 12-én nyitotta meg kapuit – erre emlékeznek 2023. október 12-én Kézdivásárhelyen.
Báró Szentkereszty Stephanie alig 11 éves korában Budapestre került. Az ott töltött öt év alatt nyelveket tanult és képzőművészeti tanulmányokat is folytatott. Előbb édesanyját, majd édesapját vesztette el, így korán árvaságra jutott. Családja zágoni fészkébe visszatérve, az 1870-es évek elején jótékonykodó karitatív cselekedetekbe kezdett, majd kórházalapító tevékenysége folytán vált általánosan tisztelt személyiséggé és nyert el az „alapítványi hölgy” jelzőt. Életét és vagyonát arra tette fel, hogy az elesettek gyámolítója, a betegek ápolója és a gyermekek segítője legyen.
Mindössze 29 éves volt, amikor közéleti munkálkodáshoz kezdett; ebben személyes tulajdonságai, megnyerő modora, műveltsége és elméje hamar vezéregyéniséggé avatta. 1871-ben megszervezte Zágonban a jótékony célú nőegyletet, korszerű óvodát hozott létre. 1872-től élete Kézdivásárhelyhez kötődött. Először 1872 októberében emelte fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében. A város polgársága a gondolatot felkarolta, és egy évvel később, 1873. október 12-én a céhes városban a bárónő munkálkodásának eredményeként, a közösségi összefogásnak és a jószándékú embereknek köszönhetően meg is nyitotta kapuit a megye első gyermekotthona, a Háromszék Vármegyei Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet. Az árvaház működésének célját így határozták meg: „Háromszék vármegye apa és anya nélkül való árvaleányait felnevelni, munkára szoktatni.” Az alapító maga is ott élt 1886-tól. Időközben – 1874-ben – az elhagyott öregek számára menhelyet hozott létre, amely az iránta való tiszteletből az ő nevét viselte (Stephanie Menedékház). 1876-ban létrehozta a kézdivásárhelyi Oltáregyletet. 1877 ősszén megalapította a Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházat, ez azonban csak 1884-ben tudta megnyitni a kapuit.
Szentkereszty Stefánia az Oltáregylet tagjaként számos templomi oltárképet és portrét festett, több alkotását a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum őrzi. A bárónő ecsetje nyomát viseli a lemhényi, Szent Mihály-hegyi római katolikus templom főoltárának képe is, amely védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázolja (1899), valamint a gelencei katolikus nagytemplom Szent Antal-oltár fülkéjében lévő, 2×1,5 méter méretű Szent Ilona-kép is. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter arcképét 1885-ben festette meg.
Erkölcsi gondolatai ma is példaértékűek: „Mindenkinek minden cselekedetével azt a közösséget kell szolgálnia, amelyhez tartozik.” „Végezzük mindannyian a reánk néző munkát szerénységgel, lelkiismeretes hűséggel, és a Mindenható áldása velünk lesz.” „Azon szikrát, melyet meggyújtottunk, elaludni ne hagyjuk, hanem mielőbb élőlánggá fejlesszük” – vallotta és hagyatékolta számunkra e világító intelmeket Szentkereszty Stefánia.
Az általa létrehozott leánynevelő intézet fennállásának 140. évfordulójához kapcsolódóan 2014 tavaszán szoboravatással és emlékkönyv megjelentetésével tisztelegtek az emléke előtt. A Vargha Mihály szobrászművész által megmintázott mellszobrát a bárónő által építtetett katolikus kápolna előtt avatták fel, amely a gyermekotthon – a mai Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási és Koordinációs Komplexum – udvarán található. A bárónő földi maradványai, végakaratának megfelelően, a kápolnában nyugszanak, és ott látható a Kosztándi Jenő helyi művész által festett Szentkereszty Stefánia-portré is. Ugyanitt helyezték el emléktábláját is.
A Háromszék Vármegyei Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet a történelem viharait túlélve máig teljesíti az alapítója által megálmodott küldetését. „A ma is működő Közösségi Szolgáltatási és Koordinációs Központot az emberi szeretet hozta létre és tartotta fenn ilyen hosszú időn át” – vallja Bálint Olga, az intézmény igazgatója, és a 20 éve, 2003-ban alapított kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke. Őt idézzük: „Szentkereszty bárónő ma azt sugallja számunkra, hogy higgyünk az emberi helytállásban, abban, hogy saját kezünkbe vehetjük sorsunk irányítását, bölcs és kitartó munkával, békés összefogással megtarthatjuk és fejleszthetjük a ránk bízott értékeket. Kötelességünk a bárónő által létrehozott és ránk bízott intézményt a kor szociális igényeinek megfelelően fenntartani és fejleszteni, a létrehozó emlékét pedig ápolni és tisztelni.”
A Közösségi Szolgáltatási Komplexum és a Szentkereszty Stephanie Egyesület az elmúlt két évtized alatt gyermek- és felnőttgondozottak százainak és ezreinek nyújtott és nyújt szükség szerinti szakmai és emberi támogatást, segít nekik életminőségük javításában, társadalmi integrálásukban.
A kettős jubileum alkalmából 2023. október 12-én a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban kiállítás nyílik és az alkalomra megjelent ünnepi kötetet is bemutatják.
Lélekben ott vagyunk mi is, és tisztelettel, szeretettel, nagyrabecsüléssel köszöntjük az árvák könnyeinek ma is lankadatlan letörlőit!
Forrás:
Árvák könnyeit letörlők ünnepe – Kettős Szentkereszty Stephanie-jubileum Kézdivásárhelyen
